Ami bennünk történik, az határozza meg, hogy körülöttünk mi történjen

Vannak olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy a kultúra nem figyel eléggé a gondolatok hatalmára. Minden korban minden generációnak vannak eredendő feltételezései, hogy a Föld lapos, vagy kerek, stb. Sok száz eredendő következtetés van a dolgok mögött, amit biztosnak veszünk, de vagy igazak, vagy nem.
Természetesen az esetek döntő többségében a történelem során ezek NEM IGAZAK. Ha tehát a történelmet vesszük alapul, sok minden, amit szentül igaznak hiszünk a világról, egyszerűen nem igaz. De mi ragaszkodunk ezekhez a dogmákhoz, még ha nem is tudjuk sokszor az igazságot.

A gondolatok hatalmát igazolhatja az a világ gyilkos-fővárosának tartott Washington-i kísérlet is, amit 1993 nyarán több mint 4000 önként jelentkezővel tartottak, akik 400 országból azzal a céllal érkeztek, hogy együtt meditáljanak hosszú ideig ezen a napon. Úgy gondolták, hogy ekkora méretű csoport kb. 25% -al csökkentheti a bűntényeket.
A rendőrfőnök a tévében azt mondta, hogy: “Kétméternyi hó kellene ahhoz, hogy ezen a nyáron 25%-al csökkenjenek a bűntények". Végül is a rendőrség együttműködött, és levezényelte a kísérletet, melynek hatására 25%-os esés mutatkozott az erőszakos bűntények terén Washingtonban.

Következésképp: minden egyes ember tetteivel és gondolatával képes hatni a valóságra!

De hallgassuk csak Mr. Masaru Emoto-t, akit nagyon érdekelt a víz molekuláris szerkezete, és azok a nem fizikai behatások, amelyek hatással lehetnek rá.
Mint tudjuk, a négy őselem közül a víz a legérthetetlenebb és egyben a legalkalmazkodóbb.
A víz "viselkedése" sok szempontból ellentmond a fizika általunk ismert törvényeinek. Pl.: molekulasúlya szerint -70C°-on kellene forrnia, de +100C°-on forr.
A periódusos rendszer szabályai szerint -120C°-on kellene megfagynia, de Ő ezt nulla C°-on teszi. Fagyáskor kitágul, így fajsúlya kisebb lesz ahelyett, hogy összehúzódna, és nehezebbé válna. Viszont pont e "furcsa" tulajdonságainak köszönhetjük létünket. Mivel +4C°-on a legsűrűbb, biztosítja a túlélési esélyt télen a vizek lakói számára.

Mr. Emoto azt gondolta, hogy a víz nem csak fizikai eseményekre reagál. Ezért tanulmányokat végzett mentális behatásokkal. A behatásokat követően lefagyasztotta, majd mikroszkópon keresztül lefényképezte a mintákat.
A minták között volt olyan, amelyet egy zen buddhista szerzetes áldott meg. Volt olyan, amelynek azt mondták, hogy: "Köszönöm!". De volt olyan is, melyet erőszakos mondatokkal illettek, illetve emberi veszekedések tanújává tették.
Az eredmény megdöbbentő volt: Minden egyes pozitív töltetű megnyilvánulás szabályos - minden esetben hatszögletű - kristályokat, míg a negatív töltetű megnyilvánulások mindegyike korcs torzszülöttet eredményezett.

Mr. Emoto arról beszél, hogy a gondolat vagy az akarat alakította ki a víznek e szerkezeteit. Hogy hogyan történik ez a hatás, az a tudomány előtt még ismeretlen, de Mr. Emoto kísérletei alapján bizonyítottnak látszik, hogy a vízre nem csak a fizikai behatások vannak hatással.

Ha a gondolatok ezt teszik a vízzel, képzeld el, mit tehetnek velünk emberekkel, kiknek teste 70-80%-ban víz?
A legtöbb ember élete során nem befolyásolja a valóságot következetesen anyagi módon, mert nem hiszi el, hogy képes rá. Ha ezt néha valamilyen külső ráhatásra meg is teszi, annak időátlagban nagyon kevés hatása van. És azért nincs komoly hatása, mert nem tudja fenntartani ezt az állapotot, mert nem hiszi el, hogy képes rá. Pedig ha megváltozik gondolkodásmódom, megváltoznak lehetőségeim is! Ha megváltoznak lehetőségeim, megváltozik életem! Ha ez bekövetkezik, újradrótozódik az agy, hogy új fogalma(ka)t hozzon létre, és belülről kifelé teljesen megváltoztat engem.

Láttad már valaha magadat valaki más szemével, akivé válhatnál? Megálltál már valaha egy percre, hogy magadba nézz a végső megfigyelő szemeivel? Kijelentetted már valaha, hogy: "Én sokkal több vagyok, mint amit hiszek magamról! Sokkal több lehetek, mint ami most vagyok! Befolyásolni tudom a környezetemet, az embereket! Befolyásolni tudom magát a teret! Befolyásolni tudom a jövőt! Én vagyok a felelős mindezekért a dolgokért! És a környezetem nem független tőlem! Egyek velem! Mindennel és mindenkivel kapcsolatban vagyok! Nem vagyok egyedül!"

Ezeken a kérdéseken mélyebben elgondolkodva egy újfajta életstílus nyílik meg előtted.
Egy szippantásnyi friss levegőben érkezik. Örömtelibbé teszi az életet.

Az élet értelme nem a tudásban, hanem a rejtélyben van.
Miért építjük fel újra és újra ugyanazt a valóságot?
Miért törekszünk ugyanolyan kapcsolatokra?
Miért akarjuk ugyanazokat az állásokat újra és újra?
A végtelen lehetőségek tengerében miért választjuk ugyanazokat a lehetőségeket?

Érdekes, hogy vannak más valós lehetőségeink is, és mégis figyelmen kívül hagyjuk őket. Lehetséges, hogy annyira hozzászoktunk mindennapi életünkhöz, hozzászoktunk ahhoz, ahogyan a világot felépítjük, hogy azt hisszük: nem tudjuk irányítani?
Hozzá vagyunk szokva - hisz mindenhonnan ezt halljuk -, hogy a külső világ valóságosabb, mint a belső.
Ez az új tudományos modell épp az ellenkezőjét állítja, hogy ami bennünk történik, az határozza meg, hogy körülöttünk mi történjen.

Forrás: http://osero.hu/kvantum.htm